Sziasztok!

Hétvégén egy újabb Class 2-es versenyen vettünk részt a válogatottal, (Benkó Barbi, Dósa Eszter, Juhász Zsolt) és az Euro One csapattal.
Ezúttal a szlovéniai Ravne-ba vettük az irányt, röpke 5 órás út volt Budapesttõl.
Nagyon szép volt a táj. Egy folyó völgyében vezetett az út Ravne felé, ahogy lejöttünk Maribor-nál az autópályáról. Egy kis panzióban szálltunk meg a folyó völgyében, amit 1000 méteres hegyek vettek körül. A sok legelõ Ausztriára emlékeztetett, csak az utak minõségébõl lehetett érezni, hogy mégsem az osztrák „sógoréknál” vagyunk.
A pályát délután 5 körül jártuk be a gyerek versenyek után, én elõtte még abszolváltam egy gyors fékbetét cserét. Egy kis bemelegítés országúton, aztán 2 kört mentem a pályán, különösebb technikai nehézséget nem okozott. Néhány évvel ezelõtt már voltam itt Ruszin Ricsi kíséretében. Nagyjából emlékeztem a pályára, szinte ugyanaz volt a nyomvonal. Nekem tetszett a pálya akkor is, most valamivel szárazabb volt a talaj, nem csúsztak a gyökerek. Néhány gyökeres, köves letörés nehezítette a pályát. Az emelkedõk egy sípályán kígyóztak fel, szakaszosan néhány meredek résszel.
Másnap 10-kor rajtoltak a csajok, Barbi 2. , Eszter 5. helyen végzett, gratulálok nekik a szép eredményükhöz.
Mi 12 körül rajtoltunk a sportközpont elõl, 8 kör volt a napi penzum, az elsõ sorból indultunk Zsoltival. Jó pár náció vett részt a Szlovén Kupán (orosz, osztrák, ukrán, japán, ír). Elsõnek lõttem ki. Utánam jött az orosz Pechenin, aztán Zsolt tette a kereket, majd késõbb utolért minket az osztrák Gehbauer. Egy kört vezettem én, aztán leadtam a vezetést a fiataloknak. Három kört hárman-négyen vonatoztunk együtt, aztán éreztem, hogy a gyomrommal nincs minden rendben. A végére jobban éreztem magam, de addigra visszacsúsztam a 6. helyre. Az utolsó kör végén meglepett egy Szlovén versenyzõ, és megelõzött a lejtõn. Nem hagytam magam, és visszaelõztem a lépcsõ elõtt. Ezerrel le a lépcsõn és az utolsó 50 méteren sprinteltünk egy nagyot az én javamra. Nem vagyok megelégedve magammal, biztos többre lettem volna képes, ha nincs semmi bajom. Zsoltnak nagy gratula, mert ledurrantotta a versenyt, megvert mindenkit. Összesen ketten 38 pontot szereztünk az országnak. Köszönöm a versenyen a segítséget Valter Tibinek, Benkó Lacinak és Barbinak. Köszönettel tartozom edzõmnek, Pócsföldi Ottónak a motoros edzésekért, az OB-ra hegyezzük a formát. :)

A következõ megmérettetés a Duna Maraton lesz, már csak ennek a versenynek a meghódítása hiányzik a Top Maraton sorozatból...

Csáó!

2010. június 30.

www.buruczki.hu