"a kerékpár számomra a szabadság szinonímája"
Tom Ritchey

median_mtb_2007

Érdekességek a kerékpározás történetéből

Az első ismert járművet két egymás mögött, egy vonalban futó két kerékkel - mai tudásunk szerint - Comte de Sivrac mutatta be 1791-ben, amely ló formájú volt és fából készült. Ez a korai kerékpár nem volt túl kifinomult, kormányzása sem volt.

A "Hobbiló"

1817-ben egy Karl von Drais nevű német báró megkonstruálta hasonló módon működő, két lábbal hajtott szerkezetét, a királyi erdőben való gyorsabb mozgás érdekében. Két egyforma méretű kerék jellemezte, amelyből mellső kerekét már kormánnyal látta el. A szerkezetet lábbal lehetett lökni a haladás érdekében. A jármű "Draisine"-ként vagy "hobbiló"-ként volt ismert és szintén fából készült. A "Draisine"nem vett részt a közlekedésben, használata a kiválóan karbantartott parkokban vagy kertekben található utakra korlátozódott.
A "Draisine" bemutatkozása után a kerékpár fejlesztésében nem tűnt fel újabb megoldás az 1830-as évek végéig. Kirpatric Macmillan a hajtást a hátsó kerékre rudakkal vitte át, amelyeket pedállal hajtott. Bár a hátsókerék hajtása hasonló volt, mint amit napjainkban használunk, az elvet nem használták a biztonságos kerékpár megjelenéséig 1885-ig.

"Csontrázó" vagy Velocipede

A kétkerekű gépek 1865-ben tűntek fel újra, amelyen a pedált már közvetlenül az első kerékre tették. Így nyerte el végső formáját az első pedálhajtású kerékpár és került gyártásba Michaux boltjában, Franciaországban. A gép Velocipede vagy "gyors láb" néven volt ismert, de általában "csontrázónak" nevezték. Fából készült, majd később acéllal vasalták meg a kerekeit. Az anyagok kombinációjának és a macskaköves utaknak köszönhetően kifejezetten kényelmetlen volt. Ennek ellenére hóborttá vált és fedett pályákat létesítettek a nagyobb városokban.
Keletkezett egy vita, hogy kit illet meg a fejlesztés joga. Michaux és egyik gépésze Pierre Lallement is igényt tartott a találmányra. A Michaux "csontrázók" gyártásának megkezdése után Lallement az Egyesült Államokba ment és James Carrol-lal együtt megszerezték az első szabadalmat a hajtókarok forgatásával hajtott kerékpárra.

A "Nagykerekű" kerékpár

1870-ben jelent meg az első teljesen fémből készült kétkerekű masina, amit inkább "nagykerekűnek" neveztek. (Korábban a fémekből képtelenek voltak kellően erős és kicsi alkatrészeket készíteni). A pedálok még mindig közvetlenül az első kerékhez kapcsolódtak szabadonfutó nélkül. Az első kerék hosszú küllőinek és az egyszerű gumiborításnak köszönhetően lényegesen simább, kényelmesebb kerékpározást nyújtott, mint elődei. A sebesség fokozása érdekében egyre nagyobb átmérőjűvé szerkesztették az első kereket, így egy pedálfordulattal több út volt megtehető. Olyan nagy átmérőjű kerékkel volt megvásárolható amilyen nagyot a vevő lábainak hosszúsága megengedett. Ezt a gépet már "bicycle"-nek nevezték és nagy népszerűségnek örvendett főleg a fiatal férfiak körében.
Sajnos mivel a kerékpár első kereke egyre nagyobbra szerkesztették ez negatívan befolyásolta a kerékpározó stabilitását. A magasan elhelyezkedő kerékpáros rendszerint fejre esett, ha egy kő, keréknyom vagy egy hirtelen felbukkant kutya megakasztotta az első kereket. Ez az időszak a nagy fejeseké volt.
A "nagykerekű" kerékpárból kifejlesztettek egy biztonságosabb kivitelt is, amelynek elöl volt kisebb kereke, így kiküszöbölték a stabilitási problémákat.

1878-ban megalakult az első kerékpáros szervezet az angol The British Touring Club. Az 1880-ban Amerika követte ezt és megalakították a League of American Wheelman szervezetet. A szervezet jobb utakért lobbizott.
Kiegészítve a mobilitás kényelmét, a kerékpáripar szó szerint kikövezte az utat az automobilizmus bevezetésére, a jobb utakért harcoló szervezetek és a technológia területeinek felfedezése által. Sok korai autógyártó tökéletesítette technológiai- és gyártási tudását a kerékpáron. Ilyen figyelemre méltó nevek a Duryea brothers és Henry Ford.

A felnőtt háromkerekű tricikli


Mivel a férfiak elkezdték félteni a nyakukat és a nők társadalmilag megkövetelt öltözködésük miatt, nem használhatták a kerékpárt, 1880-as években kifejlesztettek egy felnőtt háromkerekű triciklit. Ezek a gépek nagyobb méltóságot kölcsönöztek használójuknak, mint például doktoroknak és papoknak. A tricikli egyes alkatrészeit manapság az automobillal társítják, pedig eredetileg a triciklihez lettek fejlesztve. Ilyen volt a kormányzás, a szalagfék, a differenciálmű.

A keménygumis biztonságos kerékpár

1885-ben James Starley létrehozta a "biztonságos" kerékpárt. Ez a kivitel teljesen forradalmasította a kerékpárt. A "biztonságos" kerékpár rendkívül hasonlóan nézett ki mint, a mai kerékpárok. Ez a generáció visszatért az eredeti két egyforma átmérőjű kerék használatához. Ebben az időben már képesek voltak technológiailag kis méretű alkatrészek fémből való elkészítésére, mint a lánc, a lánckerék. A láncáttételnek köszönhetően elérhették a kisebb kerékmérettel is a Velocipede sebességét. Ennek a típusnak a kerekén még mindig a keménygumi volt használatos. A rezgések csillapítására hosszú küllőket alkalmaztak, de így is lényegesen kényelmetlenebb volt használat közben, mint bármely "nagykerekű" Velocipede. Ezért a több mint 100 évvel ezelőtt használatos kerékpárok közül igen sok első- és/vagy hátsó lengéscsillapítással rendelkezett. Ez a kivitel kiegészítette az előző modelleket és a vevő választása volt, hogy a "nagykerekű" komfortos vagy "biztonságos" de kevésbé kényelmes kerékpárt választotta. Azonban a következő fejlesztés végleg a "nagykerekű" design halálát okozta.

A gumitömlős biztonságos kerékpár

Elsőként 1888-ban egy ír állatorvos J. B. Dunlop szerelt gyermeke triciklijére gumitömlős kereket, mert szerette volna, ha kényelmesebben kerekezhetne. 1900-tól már minden kerékpár gumitömlős kerékkel rendelkezett. Ezzel a lépéssel a komfortos és biztonságos kerékpárt egyben kaphattuk meg és a gyártási eljárások fejlesztésével olcsóbbá vált a gyártása is. 1898-ban a lánc felváltására Yale a kardánhajtást alkalmazta. 1890-ben megkezdődik a kerékpár tömeggyártása a Gay Nineties által. A nők is egyre nagyobb számban kezdenek el kerékpározni.
1890-ben találják fel az agyváltót és a bolygóműves hajtóműcsapágyat. Az egyik legismertebb agyváltót 1902-ben szabadalmaztatja Sturmey Archer, amelyet az angol Raleigh gyártja. Mai tudásunk szerint a láncváltós rendszerek kialakulása Franciaországban 1910-re tehető.

A társadalmi szokások megváltozása

Susan B. Antony ezt írta: "Had mondjam el mit gondolok a kerékpározásról. Úgy gondolom semmi sem járult hozzá a nők emancipációjához jobban a világon, mint a kerékpározás. Csak állok és örvendezek, amikor egy nőt látok kerékpározni. A nőknek szabadságérzést, önbizalmat ad a kerékpár használata."

A kerékpárt előszeretettel használták munkások és nők nem csak kedvtelésből, hanem a mindennapi közlekedésre. Igen a nők. Amíg a háromkerekű triciklit jellemzően csak parkokban használták, mostantól egy sokoldalúbb kerékpáron közlekedhetnek, és egyelőre még használják a lábaikat fedő hosszú szoknyákat. A kerékpárhóbort megszünteti a fűző használatát és megkezdődik egy mindennaposabb női viselet kialakulása és a nők mobilitásának meglehetős növekedése.

1896 után több mint 400 kerékpáralkatrészt gyártó cég található Amerikában és a kerékpárral kapcsolatban álló iparágak acél, drót, gumi és bőripar óriási fejlődésen mennek keresztül. Azonban nem minden kihatás volt ennyire pozitív.
Sloane szerint: "Az óra és ékszereladások szinte nullára visszaestek. A zongoraeladások felére estek és még a könyvek értékesítése is hihetetlenül lecsökkent. Senki sem ült otthon könyvet olvasva, zongorázva és ékszerek vásárlása helyett az emberek kerékpárt vásároltak."

Susan B. Anthony a következőket mondta:
"A kerékpár többel járult hozzá a nők emancipációjához, mint bármi más a földön."

Gyerek kerékpárok

Az első világháború után 1920-ban néhány gyártó, mint a Mead, Sears Roebuck és Montgomery Ward revitalizálta a piacot. Az új design, amelyet most klasszikusnak nevezünk az akkoriban használatos motorok és autók formai elemeit alkalmazta. A gyerekek nagyon kedvelték, mert azt az érzést közvetítette, hogy motorjuk van. Hihetetlen de akkoriban a gyerekek ezekkel a közel 30 kilós járgányokkal ugyanazokat a figurákat próbálgatták, mint mi! Az 50-es évek közepéig gyártották őket. A 60-as években egyszerűsödtek megint formailag.

Olaj embargó

1973-ban az olajválság újabb lökést adott a kerékpárok használatának. Majd később 1978-ban az olajárrobbanás következtében több kerékpárt adtak el az USA-ban, mint autót. Ekkor már széles körben alkalmazták a három lánckerekes hajtóművet, ezzel lehetővé téve a kerékpár sokoldalúbb felhasználását.

Olimpia


1984-ben amerikai kerékpárosok Olimpián elért sikerei elismeréssel ruházzák fel a kerékpárosokat Amerikában. Ekkor terjednek el a soksebességes (15, 18 és 21 sebességes) hajtásrendszerek. 1996-ban a mountainbike elsőként szerepel az atlantai Olimpia versenyszámai között.

Az utóbbi 60-évben a kerékpár gyártása során főleg a felhasznált anyagokban és a gyártási eljárásokban volt fejlődés tapasztalható. A teljes teleszkópos kerékpároktól eltekintve a mai könnyebb, erősebb, hatékonyabb és megbízhatóbb kerékpárok tulajdonképpen a huszadik század elején kialakult kerékpárok leszármazottai.

Magellan kerékpárok 1998-2003

A Magellan név a kerékpározók körében 1998 óta terjed viharos sebességgel.

Nagy örömmel tölt el bennünket az a márkaszeretet, amely a Magellan kerékpárosok között minduntalan érezhető. A tervezőink kezdettől fogva a funkciót, a teljesítményt és a megbízhatóságot állították a műszaki tartalom középpontjába.

Magellan - ma már egy ismert kerékpármárka, amely felveszi a versenyt a legjobbakkal. A korszerű kerékpárok stratégiai alkatrészeleme a kerékpárváz.
Nézd meg alaposan a Magellan kerékpárvázakat. Egy kerékpár váz, amiben a legjobb magyar MTB kerékpáros sportolók tapasztalatai jelenhetnek meg. Egy kerékpárváz, amelyben az innováció valóságos és ellenőrizhető. Egy kerékpárváz, amelyben az egyedi megoldások soha nem öncélúak, ezek mögött mindig konkrétan megoldandó célok adják a feladatot. Egy kerékpárváz, amelyet a ma ismert legkorszerűbb technológiával gyártanak. Egy kerékpárváz, melynek a formai megjelenése és a grafikai megoldásai mindig kiemelik a kerékpározó egyéniséget.

Ez az, ami biztosítja a Magellan kerékpárok sikerét a nemzetközi és a hazai élsportban és a mindennapokban.